Press conference
Cím: Press conference – Sajtótájékoztató
Szerző: Carlos
Párosítás: Fedal (Roger Federer x Rafael Nadal)
Korhatár: PG-13 / R
Beta-reader: Nee-sama
Kelt: 2010/04/11 – 2010/05/02
Sorozat: Tennis Repertory, Tennis Royalty
Disclaimer: Ez egy rajongói történet, egy fanfiction. A történetben szereplő karakterek ábrázolása teljesen kitalált. Bármilyen egyezés valós eseményekkel csupán a véletlen műve. Minden utalás a karakterek szexualitására teljesen valótlan.
Ajánlás: Esztinek, sok szeretettel~
Roger Federer unottan pislogott a vele szemben elhelyezkedő újságírók hadára, s minden erejére szüksége volt, hogy felülemelkedjen a rátelepedő fásult fáradtságon, és legyűrje az őt ostromló ásításrohamokat. Állát a tenyereibe támasztva könyökölt az asztalon, s mikor végre elszakította a tekintetét a firkászokról, és oldalra pillantott, ajkai azonnal bágyadt mosolyra húzódtak. Rafael Nadal, aki mellette foglalt helyet, ajkait lebiggyesztve játszott az egyik szemébe lógó hajtincsével: befonta, majd kibontotta, hogy aztán ismét befonhassa azt. Láthatóan ő is unta már a sajtótájékoztatót, ami nem meglepő, hisz Andy Murray vagy fél órája ecsetelte a közel tökéletes erőnlétét, ami már egy perc elteltével is borzalmasan unalmasnak bizonyult. Roger színpadiasan sóhajtott, s mivel a média a következő kérdést sem hozzá, hanem Novak Djokovichoz intézte, jobb ötlete híján Rafát kezdte figyelni. Amúgy is kedvét lelte abban, ha a tekintetét a spanyol fiú szép vonásain és izmos testén legeltethette, s most, hogy végre talált valamit, ami elűzte az álmot a szeméből, egészen felvillanyozva érezte magát. Nem szólt egy szót sem, de még csak nem is fordult a salakkirály felé; csak fél szemmel figyelte, ahogy Nadal egy hanyag mozdulattal félre söpri az arcába lógó hajtincseit, majd néhányat a füle mögé tűr. Rafaelnek fel sem tűnt, hogy a svájci figyeli őt. Ujjait szórakozottan húzta végig fülének ívén, majd állkapcsának vonalán, s mutatóujjának hegyét puhán pici állgödröcskéjébe nyomta. Ismét csücsörített az ajkaival, majd ujjbegyeit immár alsó ajkán húzta végig, majd – szokásához híven – a szájába vette mutató- és középső ujjának első ujjpercét, és szórakozottan szopogatni kezdte. Federer halovány mosolya azonnal leolvadt az arcáról, s ajkai résnyire nyíltak, ahogy élesen beszívta, majd kifújta a levegőt. Gerincén mintha áram szaladt volna végig; megborzongott, mikor Rafa puha, rózsaszín nyelve végigszaladt a fiú ujjain, s a helyzet bármennyire ártatlan is volt, a regnáló világelső képtelen volt elvonatkoztatni pajzán gondolataitól, amik élénken éltek az emlékei között. Diszkréten harapta be az alsó ajkát, s a lehető legkisebb feltűnést keltve, az asztal jótékony takarásában saját combjába csípett, hogy elűzze az oda nem illő gondolatokat a fejéből. A csípés azonban olyan erősre sikeredett, hogy Roger nem tudta megakadályozni, hogy egy halk, de fájdalmas nyögés elhagyja az ajkait. A spanyol fiú érdeklődve fordult svájci vetélytársa felé, mire a regnáló világelső kipréselt magából egy mosolyt, hogy leplezze a kellemetlen helyzetet, amibe keverte magát. Nadal pár pillanatig még fürkészte a férfi arcát, majd miután nem talált semmi különöset Federeren, alig láthatóan vállat rántott, egy sugárzó mosollyal viszonozta a svájci hasonló gesztusát, és visszafordult a riporterek felé. Roger megkönnyebbülten fújta ki a tüdejében tartogatott levegőt, s hogy az előzőhöz hasonlatos eseteket elkerülje, az előtte lévő, üresen árválkodó kristálypoharat kezdte fixírozni.
Ám néhány perc elteltével ismét visszatelepedett rá a korábbi zsibbasztó fáradtság, és bármennyire is küzdött ellene, végül mégis oldalra fordította a fejét, hogy Rafaelre nézhessen. Épp, mikor Rafa inni készült a narancslevéből, amit az imént töltött magának, a spanyol fiú mellett ülő Djokovic valami mókásat mondhatott, mert – bár Federer meg sem hallotta a szerb megjegyzését – Nadal majdnem magára öntötte a narancslevet, úgy elkezdett nevetni. Nole persze szintén jót derült saját viccén, és mikor Rafaelre nézett, cinkosan összevigyorogtak. Roger, ellentétben a többiekkel, még csak el sem mosolyodott. A regnáló világelső figyelmét valami egészen más dolog kötötte le. Rafa narancsleves mutatványa következtében a spanyol fiú szája sarkából egy cseppnyi üdítő az álla felé indult meg komótosan, s a svájci szinte megbabonázva figyelte, hogy Nadal nyelvének hegye ismét előtűnik, ahogy megpróbálja lenyalni a szökést megkísérlő cseppet az ajkáról. Mivel a művelet sikertelen volt, a mallorcai teniszező szalvéta híján a kezét emelte fel, hogy egy gyors mozdulattal megtörölje az állát. Djokovic közben ismét beszélni kezdett, így Rafaelre senki nem figyelt, a spanyol pedig egy percig sem zavartatta magát – a kézfeje picit ragadt a narancslé nyomán, így ő szórakozottan nyalt végig kezének lágy bőrén, majd puha nyelvét végigfuttatta mutatóujján is. Federer egyre csak nyelte a szájában összefutó nyálat, de hiába próbálta kizárni a fejéből a spanyolt, gondolatai minduntalan a fiú felé terelődtek. Hevesebben szedte a levegőt, a homlokán gyöngyözött az izzadtság, az asztalon összekulcsolt kezei egyre láthatóbban reszkettek, és a sötét farmernadrág, amit viselt, fullasztóan szűkké kezdett válni. Egy pillanatra lehunyta a pilláit, ám mikor ismét a salakkirály felé nézett, minden izma egy merő görcsbe rándult. Rafa mutatóujja ugyanis teljesen eltűnt a fiú szájában, s mikor a következő percben kihúzta az ujját ajkainak bilincséből, halk, cuppanó hangot hallatott.
Roger kezei az asztal lapjába markoltak, majd kitolta a székét. Fejét szigorúan leszegte, s úgy állt föl, hogy csak a közelében ülő játékostársai hallhatták, ahogy csendesen azt motyogja maga elé:
- Nekem ez már túl sok. – Az újságírókat egy pillantásra sem méltatta; szapora léptekkel a kijárathoz sietett, s tovaviharzott a folyosón.
Nadal és a többiek még néhány elenyésző percig bámulták a regnáló világelső megüresedett helyét, majd összenéztek, és egy értetlenkedő fejrázás, illetve vállrándítás után visszafordultak a riporterek felé. A sajtótájékoztató zavartalanul folytatódott tovább, és egyedül Rafael lesett néha a kijárat felé, hátha Federer feltűnik esetleg, de hiába várt a férfire. A svájcinak ugyanis jobb dolga is akadt a hotelszobájában.
